Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Így neveld a sárkányod 2

2013.01.04

             Így neveld a sárkányodat 3

                (Tóth Adrienn verziója)

Egy rövid bevezetés:

    A 21.században, valahol egy Magyar városban élt egy lány, Clarissa.

    Ez a lány(lehet, hogy nevetségesen hangzik) egy sárkány, de nem akármilyen sárkány, hanem az egyetlen Magyarországon.(Láttátok már az Amerikai sárkányt, Jack Long-ot? Na valahogy hasonlóképpen kell elképzelni őt is.)Clarissa folyamatosan feketébe járt, és amikor átalakult, akkor is egész teste fekete volt .Na, de hogy keveredett ez magyar lány egy viking történethez?Mindjárt kiderül...

                    Egy ijesztő éjszaka

 

   Miközben a "jelenben" Clarissa az igazak álmát aludta, addig kb.10.században a mai Skandinávia területén volt egy viking sziget, Hibbant-sziget. Az itt lévő törzsben él történetünk 2. főszereplője, Hablaty. Ő szintén húzta a lóbőrt, miközben az összes bolygó egy síkba került, így pontban éjfélkor kettőjük között nyílt egy portál, ami a lányt felragadta és visszahúzta a múltba, pont Hablaty ágya mellé. De nemcsak ketten voltak a szobában. Hablatynak van egy "kis házi kedvence ", aki felriadt arra a puffanó hangra, amivel a kapu bezárult. A már éber háziállat felkeltette mind a kettő gyereket.

Kettőjük közül nemcsak az lepődött meg, aki egy teljesen ismeretlen környéken, teljesen ismeretlen emberek között ébredt, hanem az is aki már itt tért nyugovóra, mivel - szerintem ti is megijednétek, ha- idegen emberekkel ébredt fel.

-My God, what the hell are you!?- Mondta angolul Hablaty, mivel nem tudott magyarul.

- Ó Istenem, hogy kerültem ide ? Ki vagy te?- Ez volt Clarissa első néhány mondata a kis vikingifjonc szobájában.

-How are you? -Ismételte önmagát Hablaty.

- Az én nevem...- kezdte Clarissa, de később rájött, hogy az idegen angolul kérdezi,ezért  azzal a kevés angoltudásával megpróbált szót érteni vele.-My name is Clarissa and i'm from Hungary.- igyekezett válaszolni.

-My name's Hiccup. I'm a viking!-Hangzott a válasz.Clarissa gondolkodott, mit is kéne kérdezni, vagy közölni az idegennel, de mielőtt bármi az eszébe juthatott volna Hablaty (Angolul Hiccup) kis házikdvencére pillantott  és elkezdett torkaszakadtából kiabálni.

-Segítség, Segítség!-Közben már alakult is át, hogy megvédje magát.

-No, no!Hes not a danger's.Hes my best frend, Tootlas(magyarul fogtatlan). -A mondata végén Clarissa viszont már átváltozott ébenfekete sárkánnyá, pont olyanná, mint amilyen Hablatyé.

-My God, wat's happened?Your a Dragon?

-Igen én sárkány vagyok. O sorry,Yes i'm dragon, the only dragon in Hungary . - Majd ahogy ezt kimondta, hővös szellő csapott be  a kis szobába. Sokáig benn forgott, és fújogadta a kettő kisgyerek haját.

Mi volt ez?- Kérdezte Hablaty magyarul. Clarissa  sokáig állt szótlanul, majd visszaváltozott.

- Ez a szél, ez az ismerős szél. Pont olyan volt mint amikor én rájöttem, hogy sárkány vagyok. És te mióta tudsz magyarul.

- Amióta itt járt az a bizonyos szél.

- Talán te is sárkány lettél? Próbáld ki ,hátha át tudsz alakulni.

- Renedben, egy próbát megér. - azzal fogta magát, komcentrál és kis időn belül sikerült neki.

          Talán ezért nyílt meg kettőjük közöttük a portál, és ha nem miért pont hablattyal hozta össze Clarissa-t a sors, és vajon az a bizonyos ,,szél"mégegyszer elő fog bukkani?

 

 

 

 

            Beolvadás a vikingek közé

 

    Hibbant-szigeten épp kelt föl a nap, mikor Habblaty ruhát keresett Clarissának.

    Már majdnem feladta a ruhakeresést, mikor apja, Termetes Pléhpofa szolt neki. Ekkor jött rá a kettő gyerek, hogy nem Habblaty ért magyarul, hanem Clarissa tanult meg tökéletesen angolul beszélni ,szinte már anyaira, hogy teljesen elfelejtett magyarul .

- Habblaty,gyere csak! - Mondta Pléhpofa a fiának. - Mond, mit keresel annyira?- Habblaty némán állt egy ideig, majd kinyögte a leghihetőbb dolgot, ami először az eszébe jutott:

- A tartalékruhámat keresem.

- A tartalékruha ott van a szekrényed háta mögött. - Hangzott a válasz

kicsit meglepődött hangnemben.  - Minek neked a tartalékruhád?

- Hát, mert ... - Habblaty újra készült valamivel előrukkolni - Azért, mert a mostanit már kinőttem, és hátha valamelyik jó rám. Nézd meg. - Mondta, majd a pólójára mutatott, ami tényleg nem volt jó rá. Lehet, hogy talán három számmal is nagyobb volt rá. Pléhpofa kezdett belenyugodni fia érthetetlen  válaszaiba és kérdéseibe,mikor Habblaty feltett még egy kérdést.

- Apa, mit tudsz a magyarokról?
- Fiam, a magyarokról szeretnél hallani?

- Igen apa.

- Nos, a magyarokkal még az őseink találkoztak a Vereckei-hágóban

, mikor hadjáraton voltak. A magyarok nagyon segítőkészek voltak, enni, inni és szálást adtak, sőt állítólag az egyik emberüket még íjazni is megtanították. Hét vezérük is volt, Álmos volt a fővezérük, a többi neve nem jut az eszembe, de talán volt közöttük valami Ond és Kond meg még talán Tás, vagy Tas, a lényeg, hogy nagyon kedvesek voltak velünk, hálánk jeléül mi meg egy dolgot ajándékoztunk nekik. Egy díszes karláncot. Ezen az ékszeren kék gyöngyök helyezkedtek el egy fekete láncon. Ez volt az éjfúria jelképe. Fekete lánc, kék gyöngy;fekete sárkány, kék tűz. Állítólag még mindig ott vannak és csak arra várnak, hogy visszamenjünk.

- És mi van akkor, ha nem mi mentünk oda, hanem egy lány jött ide tőlük hozzánk.

- Akkor szívesen látom. Na, de most sietek, így is elhúztam az időt, majd találkozunk. Szerbusz Fiam!

- Szia apa! - amint a kis viking elköszönt apjától, rohant is a ruhákért. Sajnos női ruha nem volt náluk ,de attól függetlenül még talált új haverjának olyan ruhát, ami jó rá. Egy zöld pólót és barna nadrágot adott rá és az egyik medvebőr mellényét, hogy ne fázzon.

- Na, most már úgy nézel ki, mint egy viking, már csak egy röhejes nevet kellene neked kitalálni.

- Feltétlenül szükséges?- Aggodalmaskodott Clarissa.

- Muszáj ,különben nem fogják elhinni, hogy viking vagy.

- Rendben, de legalább had  válasszak én. - Alkudozott a lány.

- Oké, válasz. - Egyezett bele Habblaty. Clarissa kicsit gondolkodott, majd ki ötlelt egy kevésbé gúnyos, mégis a  személyiségére jellemző nevet.

- Legyek mondjuk, Negró. Na, jó lesz.

- Nekem jó, de miért pont Negró és mi is az. - Kérdezte Habblaty a jelenkori lányt, aki épp a ruhája zsebébe nyúlt és előhuzott egy fekete cukrot.

- Nézd ez a Negró, egy fekete,  mentolos cukor.

- Látom ,de még most sem értem, miért pont Negró?

- Mert szerintem többször járok feketébe, mint fogattlan.  Ő pedig nem hiszem, hogy színt tudna váltani.- Habblaty bárhogy is elemezgette ezt a nevet, ne látta okát, hogy nemet mondjon rá, úgyhogy beleegyezett.

    Nos, minden megvolt. Álruha és név választás, most már csak egy dolog volt hátra. A törzzsel való ismerkedés.

 

 

 

 

 

 

 

                        A megoldás

 

     Mikor kiléptek a házból, első dolguk az volt, hogy megkeressék  a többi vikingifjoncot.

     Nem is kellet sokat keresni őket, mivel mikor Habblaty a kovácsműhely felé tartott máris rohant oda hozzájuk Halvér, Takonypóc és Astrid ezekkeel a kérdésekkel.

- Ki ez az új lány? Hogy hívják? Melyik klánból jött át?- Ezekkel halmozták el a kettő gyereket .Majd mikor csend lett, Clarissa, azaz Negró, próbált válaszolni  a kérdésekre.

- A nevem Negró és....- Negró gondolkodott, mert nem ismert egyetlen viking klánt sem.  Majd Hablaty, látva, hogy nem tud válaszolni, befejezte a lány mondatát .

-  Ő a Déli-klánból jött. Bizony, egész lentről, délről.

- Hú, Délről, ott jó meleg lehet. - Mondta Astrid.

- Bizony, bizony nagyon meleg van ott, Astrid ráérsz egy percre?- Hívta félre Habblaty a vikinglányt.

- Na, mi baj van?

- Olyan nagy, hogy az egész viking törzsből csak neked fogom elmondani. Na, nem is tudom hogy mondjam el neked, de .. hú, ez nehezebb, mint amire számítottam. - Majd mikor Habblaty végleg össze szedte volna a gondolatait, Negró megfogta a vállát:

- Nem mond, mutasd!- közölte vele Negró. Ekkor Habblaty már biztos volt benne, hogy megmutatja. Felugrott a levegőbe, Negróval együtt, majd hirtelen sárkány lett belőlük.

- Hú, hát nem is tudom mit mondjak. - Közölte Astrid.

- Szóval nem ijedsz meg, nem lepődsz meg, egyáltalán nem is csodálkozol, hogy sárkány vagyok .- Értetlenkedet Habblaty.

- Őszintén szólva kinézem belőled. Amilyen jóba vagy a világ összes sárkányával, valahogy sejtettem, hogy te is közéjük tartozol.

- Na de csak én is ma reggel tudtam meg Negrótól, és én nem igazán szeretnék sárkány lennei.

- Ismerek a közelben egy boszorkányt, talán ő segíthet neked.

- Akkor mire várunk indulás. - Habblaty abba a szent pillanatban visszaváltozott. Csak egy gond volt, nem ismerte a Sárkány szabályzatot. Soha ne változz vissza, érzelmekkel tele. Így Habblaty belépet egyfajta köztes állapotba.

- Ó, Istenem, most mit csináljak. - Aggodalmaskodott.

- Nyugi, ez azért történt, mert nagyon hirtelen és nevetve alakultál vissza. Pár perc és elmúlik. - Mondta Negró, miközben  ő is újra ember lett.

- Na és hol laki ez a bizonyos banya?

- A Hegyen túl. - Alig, hogy Astrid ezt kimondta a kettő gyerek már útra kész volt.

       Hogy milyen megpróbáltatásoknak lesznek kitéve, az majd kiderül.

 

 

 (ez az a bizonyos "kösztes állapot")hiccup-the-nith-furry-teljes-lol.jpg

 

 

                      A jó boszorkány

 

     A három gyerek nemsokára megérkezett a boszorkányhoz .A   banya egy  kis viskóban lakott.

    Habblaty  amint a lába földet ért, elkezdett a kunyhó felé szaladni. Talán egyszer-kétszer még el is esett a saját lábában, úgy rohant, hogy megtudja az igazat. A többiek nem siettek, sőt még beszélgetni is leálltak. Asztrid nagyon kíváncsi volt Negróra és a déli törzsre: ott milyen fegyverekkel harcolnak, mikortól kezdetek harcolni a sárkányokkal, mióta békültek ki velük, ott milyenek a szokások, hagyományok, a divat, a törzs jelképe. Mikor Negró épp szóhoz tudott volna jutni, Habblaty visszafordult és rászólt a lányokra:

- Mi lesz  már, megyünk vagy ítéletnapig itt fogtok beszélgetni? - Förmedt rá a fiú Asztridra és Negróra.

- Megyünk már! Nyugi, csak beszélgettünk . - Hangzott a válasz Asztrid felöl.

- Akkor menjünk nem bírom ki. Furdal a kíváncsiság. - A kettő lány tudta, hogy amikor egy fiú felemeli a hangját, akkor nincs mese. Menni kell. Mikor beléptek Habblaty félrehívta Asztridot:

- Figyelj, szeretném, ha csak én és Negró lenne benn, mikor kiderül az igazság. Nem vagyok benne biztos, hogy te is tudhatnál arról ami most itt folyik. Nem hiszed, de Negró nem az akinek mutatja  magát és nem szeretné, ha kiderülne az igazság. Remélem megérted és nem bánod. Majd mindent  elmondok később, csak, csak ennyit kérek.

- Rendben, megértelek. - Egyezett bele Asztrid és már épen ment volna ki az ajtón, mikor visszafordult. - Ja, és ne időzettek bent túlsokáig. Nem várakozhatok idekinn ítéletnapig.

- Rendben. - Mondta Habblaty, azzal Asztrid becsukta a háta mögött az ajtót. A boszi háza nem úgy nézett ki,mint az a sok boszorkánytanya, mint ami a mesékben szokott lenni. Inkább úgy festett, mint egy akkori remete háza. Szépen be volt bútorozva és finom ibolya illat keringett a levegőben. Három szoba volt. Egy konyha egy hálószoba és egy nappali. A banya éppen a konyhában ügyeskedett, mikor Habblaty megszólította.

- Jó napot! Elnézést, de egy barátom szerint maga boszorkány és azért jöttünk, hogy megtudjuk, miért történnek velünk ilyen furcsa dolgok. - A boszorka először nem figyelt a gyerekekre, de mikor a  "furcsa dolgok"szót meghallotta, már sietett is,hogy minél hamarabb megtudjon mindent azokról az idegenekről, így hát rögtön odarohant hozzájuk:

-Ó,Szerbusztok Kotyvasztina vagyok a Berek erdei boszorkány miben segíthetek?- Mutatkozott be igen hadarva a banya, mivel már nagyon érdekelte a gyerekek története.
- Jó napot! Az én nevem Negró és ő itt Habblaty.

- Azt szeretnénk megtudni, mi történt köztünk és miért pont közöttünk. - Azzal a két gyerek mindent elmesélt az idős "varázs-néninek" ,aki egy jó ideig gondolkodott, a válaszon. Le föl járkált, mint aki majd megőrül, mert nem jut eszébe válasz. Aztán hirtelen megállt egy helyben, majd felkiáltott.

- Megvan! Már tudom, mi a probléma. Csak egy valami nem fér a fejembe. Ha te viking vagy, hogy jöttél át azon a bizonyos portálon? Mert az biztos, hogy nem a déli klánból jöttél, mivel már vagy 50 éve nemlétezik.

- Az igazat megvallva én.....Magyar vagyok.

- Áhá, sejtettem. Akkor tényleg minden beigazolódott. Ugye ismeritek a magyarok és a vikingek közötti történetet?

- Persze, apa ma reggel mesélte el a magyarok és a vikingek közötti segítőkész kapcsolatot. - Vallotta a fiú.

- Segítőkész!? Inkább rosszakaratú, mint segítőkész.

- Hé, a népemről beszél. - Förmedt  rá Negró.

- Igen a tiédről és én az igazat mondom. - Azzal megköszörülte a torkát és elkezdett mesélni. - A történet onnan kezdődik, mikor a vikingek úgynevezett "Fosztó hadjáratra" indultak. Már a 3. napnál tartottak, mikor szembekerültek a magyarokkal. Látva, hogy ez a nép még le se telepedett, nem támadják meg. Inkább segítséget kérnek. De a magyarok nagyon türelmetlenek voltak, még mielőtt segítséget kérhettünk volna, elrabolták egyik harcosunkat. Fél nap alatt mindenre megtanították: íjászat, lovaglás, kardozás mindent , amit egy magyar fel tud használni egy csatánál. De ez nem volt nekik elég. Még aznap elkezdődött a csata. S a vikingek látva, hogy már egy bajtársukat is ellenük fordították, úgy döntöttek, hogy a saját módszerükkel büntetik meg a magyarokat, ezért egy fiatal fiút elragadtak az ellenségtől. A rabnak egy karláncot adtak, ami el volt átkozva.

 - Milyen átok? - Kérdezte egyszerre a két gyerek

- Csitt, most akartam rátérni. Az a karkötő egy olyan átokkal volt megsújtva, amitől csak egyféleképpen lehet megszabadulni,- és azt is kevesen tudják- s míg fel nem törik, addig váratlan módon fog egy leszármazottra átszállni. 

- Ezt, hogy érti?

- Úgy. hogy lehet az átkozott és az átoksújtotta között akár ezer év is, ha a vérszerinti leszármazottja, akkor megkapja, de lehet, hogy se a szülői se a nagyszüle nem kapták meg. Mikor ez a magyarok fülébe jutott, nem lepődtek meg, de mikor meglátták, hogy milyen átokról van szó, rögtön megfutamodtak. A vikingek azóta is bánják, hogy ilyen cselhez kellet folyamodniuk, úgyhogy megesküdtek, hogy soha nem hozzák szóba a történetet. De aztán mégis szóba került, csak egy kicsit máskép, úgy ahogy ti hallottátok  először. 

- És még most sem értem, mi hogy jövünk képbe?

-  Úgy, hogy az elátkozott karján ez a szimbólum szerepelt. - Mondta a boszi azzal előhúzott egy kis fadarabot, amin 3 jel volt: ͊͊͋    ͊    ͌

Ez annyit jelent, hogy a fekete sárkány átka.

- És, maga tudja a módszerét annak, hogy lehet feloldani?
- Igen, csak egy gond van vele.  Az, hogy először meg kell találni, azt a karláncot és el kell égetni. De ezt is csak egyféleképpen lehet, ha egyszerre 3 éjfúria lő rá, a legmagasabb vikinghegy tetején.

- Nos ezt , meg tudjuk oldani. - Felelte elégedetten Negró.

- Dehogy tudjuk, nincs meg a karlánc.

- De igen meg van! - Jelentette ki Negró, azzal a karjára mutatott. Tényleg rajta volt a karkötő.

- Hát tényleg itt van. - csillant meg  remény Habblaty szemében - Akkor köszönjük a segítséget, majd szólunk, hogy mi lesz a fejlemény. Viszlát! - azzal becsukta a háta mögött az ajtót.

      Habblaty nem sokat várt, rögtön fölpattant fogatlan hátára és már indult is,hogy megtalálja a vikingek legmagasabb hegyét, hogy sikerül-e nekik, majd kiderül.   

 

 
 

 

Profilkép


Képgaléria


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Augusztus / 2019 >>


Statisztika

Online: 3
Összes: 14283
Hónap: 84
Nap: 4